Mielőtt azonban a III. Logosz teremtő tevékenységét vizsgálnánk, tudomást kell szereznünk a Monádok, vagyis ama tudategységek létrehozásáról, amelyeknek anyagban való fejlődési teréül készül a világegyetem. Teljesebb vizsgálatunkhoz a II. fejezetben még visszatérünk. Ezeknek az egységeknek milliói, amelyek az eljövendő univerzumban fognak kibontakozni, az isteni életben keletkeznek, akárcsak a csírasejtek a szervezetben, még mielőtt fejlődésük színtere kialakult volna. Erről a kibocsátkozásról van megírva: „AZ így akarta: ÉN megsokasodom és megszületek”, és az Egyben emez akarati aktus folytán létrejött a SOK. Az Akaratnak két aspektusa van, a vonzás és a taszítás, a belélegzés és a kilélegzés, és amikor a taszítás aspektus működik, elkülönülés, szétszóródás áll elő.
Ez a megsokszorozódás az Egyben az Akarat működése folytán megadja az eredetet: az I. Logoszt, az osztatlan urat, az örök Atyát. Ezek a legnagyobb tűz szikrái, az „Istentöredékek”, amelyeket általában „Monádoknak” neveznek. A Monád az isteni élet egy töredéke, amelyet egyedi lénnyé a legritkább anyagból való hártya választ le, s e hártya oly finom, hogy bár különálló formát ad mindegyiküknek, nem akadálya az így mintegy burokba zárt élet szabad közlekedésének a többi hasonló élettel. A Monádok élete így tehát az I. Logosz élete, tudat, s ezért három aspektusa van, amely mint Akarat, Bölcsesség és tevékenység van jelen; ez az élet az isteni megnyilvánulás síkján a második, vagy Anupadaka síkon ölt formát, s ott az Atya fiai ők, akár csak a II. Logosz, de fiatalabb fiak és egyetlen isteni képességük sem tud a saját síkjukénál sűrűbb anyagban ténykedni; Ő azonban, maga mögött korszakai fejlődésével készen áll isteni képességei gyakorlására, „Első-szülött a sok atyafi között”. /1./ Rómabeliek. VIII.29./
Életük az Ádi-ban gyökerezik, maguk az Anupadaka síkon tartózkodnak, egyelőre nincs eszközük, amelyekkel kifejezhetnék magukat, s várják „az Isten fiainak megjelenését”. /2. Rómabeliek VIII.19./ Ott is maradnak, míg a III. Logosz az anyagba fogja önteni életét, s azt alkalmassá fogja formálni ama testek megépítésére, amelyekre a Monádoknak fejlődésükhöz szükségük van. Nem fog azonban egészen elmerülni művében, mert bármily nagynak teszik is nekünk az ő munkája, neki magának kicsiny dolog az: „Egy töredékemmel áthatottam a mindenséget, s én megmaradok.” /3. Bhagavad Gitá X. 42./
Az a csodálatos Egyéniség nem vész el, és már egy része is elegendő arra, hogy egy kozmosz élete legyen.
A LOGOSZ, a felsőbb lélek, megmarad, mint világának Istene.
This page was last updated: August 11, 2008
